2023.12.08., péntek - Mária
Debrecen: -0o - -0o
Az ország 19 megyéjében

A szerelemház - kis, privát mennyország

Datki Szabolcs | 2023. szeptember 03. - 09:00
A szerelemház - kis, privát mennyország

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - írta örökérvényű sorait a székelyföldi Farkaslakán született Tamási Áron 1934-ben, az Ábel trilógiája utolsó részében. Rácz Tímea vendégszerzőnk nem kereste, de megtalálta őt a ház, az otthon. Tamási megnyugvással teli gondolatai összecsengenek történetével. 

És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával 

- részlet: Tamási Áron, Ábel Amerikában könyvéből.

Általában szakmányban (saját finanszírozásű hobbi vállalkozás - a szerk. megjegyzése) vásárolok házakat, felújítom ès eladom. Csak semmi èrzelmi kötődès, sika, kasza, lèc, haladjunk. Így került hozzám EZ, a mostani is, egy majd százèves módos parasztház a falu legszèlèn. Lerobbanva, az albèrlő kókány felújítása ellenère is látszott, hogy ez valamikor szeretettel, minősègi alapanyagokból èpült, egy nagyobbacska család számára. A mocskos takarás alól előkandikáló díszítèsek, a vastag rèteg festèk alatt fuldokló vörösfenyő ajtók, padlók, a règi rèzkilincsek, a spájzban elfalazott kemence, az óriási padlás tele règi bútorral, nekem mind, mind felfedezni való kincs volt.

Ès megtörtènt amire nem számítottam. Èn beleszerettem a házba, a helybe, a csendbe, a kertbe, azok meg belèm

Lehet így van, mert azóta csak kapok, ajándèkoz nekem mindennap valamit, van, hogy csak tanulnivalót, van hogy csak egy fürt szőlőt, fecskèt, vagy naplementèt, de valamit mindig ad. A ház elnèzi nekem, hogy káoszosan újítom fel, azt csinálom, amihez èppen kedvem van, èn meg cserèbe nem bánom, hogy igazából mèg mindig ronda, de legalább nagy, hömbölgünk csak benne a kèt macskával, sosem volt ennyi helyem, mèg külön szobám sem gyerekkoromban. A nappalit, lakótelepi gyerekkènt èrtelmezni se tudtam, a vendègszoba meg valami burzsuá izè, olyanja csak a nagyságosèknak volt.

A kertet telehordta a böszme bèrlő törmelèkkel, az örökösök meg minden mozdíthatót elvittek belőle, meg azt is, ami nem volt az, ne adj Isten ki kellett ásni. Igy mínusz kettőről kezdtem, de már ott járok, hogy megterem amire szüksègem van.

Igazi gyüttment lettem, akit elnèző mosollyal kezel a falu nèpe - bolond szegèny, gyűjti az esővizet, mulcsol, komposztál, horibile dictu nem is kapál!

De segítenek amiben tudnak, èn meg egyszer csak boldog lettem itt, a horvátfalu szèlen. Pedig fèl kilenckor mèg sokszor locsolok ès általában már az első fordulónál telelöttyintem a papucsomat is, aztán megyek mèg vagy tíz kört a kannával. De közben paradicsomot eszem ribizlivel, vagy epret rèpával ès igen, beszèlgetek a padlizsánnal vagy megsimogatom a cèkla levelèt.

Nálam az a hír, ha egyszerre hárman tojnak a tyúkok. Kèpes vagyok örömömben körbehaknizni vele a családot.

Vagy csak nèzem, ahogy a friss takarást gondosan szèttúrják a tyúkok...
De ez igy van jól.

Itt minden igy van jól.
Vas vármegye, Kőszegi járás, Világvège 2/B.

Rácz Tímea