Ma lenne 59 éves Borbély Szilárd
A József Attila díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa 1963 november elsején Fehérgyarmaton látta meg a napvilágot, tíz éves koráig Túrricsén nevelkedett egy különös sorsú családban. Életüket meghatározta, hogy a helybéliek nem fogadták be őket. Az édesapját egy helyi zsidó férfi „balkézről” született gyermekeként tartották számon, így a faluközösség mellett a saját családja is egyfajta idegenként kezelte. Az édesanyja pedig azért nem érezte magát otthon, mert nem tekintette magát paraszti származásúnak. Gyermekük, Borbély Szilárd is élete végéig magával hordozta az „idegenség”, a „különállás”, a „kitaszítottság” érzetét. Gyermekkora meghatározó élménye volt, hogy társai lezsidózták és a "Majom" gúnynévvel csúfolták.
2000 karácsonyának szentestéjén borzalmas csalági tragédia éri. Szülei rablógyilkosság áldozataivá válnak: édesanyja nem élt túl a támadást, édesapja pedig több mint hat évig élt emberi roncsként. Saját magát hibáztatta a tragédia miatt, úgy gondolta, ha karácsony estére hazamegy a szüleihez, akkor meg tudta volna őket védeni, de csak másnap érkezett meg. Az alkatilag hiperérzékeny embert extrém szorongások gyötörték, és családi tragédiája még inkább elmélyítette depresszióját. Akkor a felesége, és a tragédia után született kislányai mentették meg az életét.
Az írásba menekült, erről a rettenetes bűntényről szól a Halotti Pompa című verses kötete, amelynek első kiadása 2004-ben, majd a bővített, második kiadása 2006-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában.
Az első kiadás két részből áll: a Nagyheti Szekvenciákból, amelyben Krisztus szenvedéstörténetét írja le, és az Ámor & Psziché-Szekvenciákból, amely az emberi test halálát dolgozza föl. A 2006-ban megjelent második kiadás egy harmadik részt, a Haszid Szekvenciák címűt is tartalmazza. Idén pedig a kötet negyedik, bővített kiadása A gyász szekvenciái címmel a Jelenkor Kiadó gondozásban jelent meg.
Borbély Szilárd vallását tekintve görög katolikus volt, de művészetére nagy hatást gyakorolt a judaizmus, szenvedélyesen érdeklődött a haszidizmus iránt.
Erről így ír Száz Pál irodalomtörténész A Szó Halála című tanulmányában:
„A haszidizmus mint hagyomány maga is heterogén és bricoleur. Ha szövegszinten vizsgáljuk e hagyományt, egyrészt a XVII–XVIII. századi autentikus (tehát haszidok által írt), vagy nevezzük így: primáris haszid irodalomra kell gondolnunk (népkönyvek, homiletikus művek stb.), mely a zsidóság évszázados hagyományából merít, másrészt a szekundáris haszid irodalomra. Utóbbihoz sorolhatjuk a lefordított haszid legendagyűjteményeket, Martin Buber Haszid történetek és Jiří Langer Kilenc kapu című, klasszikusnak számító, magyarul is olvasható gyűjteményét, melyeket Borbély bizonyosan felhasznált. Szintén ide tartoznak azok a vagy eszme- és/vagy vallástörténeti, esetleg folklorisztikai elemző művek (például Gershom Scholem, Martin Buber, Weiss József vagy Moshe Idel szintén klasszikusnak számító munkái), melyek már a haszidizmus értelmezését adják, s ne feledkezzünk meg a haszidizmus szépirodalomra tett hatásáról sem. A haszid vagy a haszidokról szóló szövegekben, a primáris és szekundáris haszid irodalomban tehát csupa olyan motívummal, elemmel találkozunk, melyek mélyebbre vezetnek a judaizmus hagyományába. A Borbély által használt elemek esetében tehát azok származása nem mindig eredeztethető egy konkrét haszid előszövegből, de általában a haszidizmuson túljutva a kabbalisztikus vagy rabbinikus irodalmon át követhető az értelmezés fonala. Ezek mellett azonban több olyan zsidó motívummal is találkozunk, amelyek (azok zsidó eredete és az Ószövetség mint közös szöveg, hely, loci comunii miatt) explicit vagy implicit módon, közvetlenül vagy analógiaként adott keresztény olvasattal (is) számolnak, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor ugyanazon elemek keresztény és zsidó értelmezése nem választható el egymástól zsidó és keresztény motívumra, s jobb híján zsidókereszténynek nevezhetjük őket”
Irodalmi Jelen Online, 2015. február 12.
Egyetemi tanárként a kutatási területe a 18-19. századi irodalom története volt. Közel húsz, főként lírai kötete jelent meg, de színpadi szerzőként is ismert. A debreceni Csokonai Színház több művét, drámáját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot.
Az önéletrajzi regénye 2013-ban jelent meg Nincstelenek címmel, amiben egy tízéves kisfiú szemszögéből mesél egy mélyszegénységben élő, falusi család mindennapjairól a 60-as, 70-es években. A kötetet több mint két tucat nyelvre fordították le szerte a világon.
Nádas Péter szerint 2012-2013 folyamán a családja sorsa aggasztotta leginkább: „Már csak az érdekel, hogy a kislányokat kimenekítsem innen Nyugatra”- mondogatta barátainak. Az akkori kétharmados győzelmet a köztársaság fölszámolásának, az orbáni hatalom megállíthatatlan rombolásának, nemzeti katasztrófának tartotta. Sikerült egy féléves bécsi ösztöndíjat nyernie, és 2013 szeptemberében a családjával együtt elköltözött az osztrák fővárosba.
Borbély Szilárd 8 évvel ezelőtti halála megrázta a magyar irodalmi életet, ötvenegyedik évében ment el, ma lenne ötvenkilenc éves.
fotó: Facebook